
munka közben
Különösen nehéz olyasvalakire emlékezni, aki halála pillanatában fiatalabb volt nálunk...
Csernus Laci barátunk mindössze 47 évet élt. Galériánk jó tíz éven át forgalmazta szép alkotásait. Nagymestere volt a formáknak és színeknek. Tárgyai jól illeszkedtek egymáshoz - és ami nagyon fontos: más művészek kerámiáihoz is. Nem jelenthetett nehézséget, ha egy enteriőrben el kellett helyezni őket.
Vázák, tálak, gyertyatartók, ékszeres dobozkák, fali és asztali órák kerültek ki műhelyéből, színskálája a mindig divatos türkiztől a kéken, szürkén, bézsen át a rókavörösig terjedt. Vásárlóink szívesen választották porcelánból készített, megkapó kitűzőit.
Lacit mindig körüllengte valamiféle titok, zárkózottság. A művész magányossága nem váltott át nála túlzott közvetlenségbe, holott az első pillanattól kezdve kedveltük egymást. Néha jött egy-egy képeslap nyaralásaiból, karácsonyra pedig mi küldtük el neki galériánk üdvözlőjét. Magánemberként nem jártunk össze, minapi halálhírére pedig - látva a közösségi oldalára utóbb feltett drámai fotókat - talán számítani lehetett... Sajnos.
Barátsággal gondolunk rá, és nagyon szomorúak vagyunk, amiért ilyen fiatalon távoznia kellett...
A képen egy rókavörös szárnyas váza, hozzá illő kerek, csigalábú tállal. Elegancia, művészet, harmónia sugárzik minden alkotásáról