Csernus László keramikusművészmunka közben
Különösen nehéz olyasvalakire emlékezni, aki halála pillanatában fiatalabb volt nálunk...
Csernus Laci barátunk mindössze 47 évet élt. Galériánk jó tíz éven át forgalmazta szép alkotásait. Nagymestere volt a formáknak és színeknek. Tárgyai jól illeszkedtek egymáshoz - és ami nagyon fontos: más művészek kerámiáihoz is. Nem jelenthetett nehézséget, ha egy enteriőrben el kellett helyezni őket.
Vázák, tálak, gyertyatartók, ékszeres dobozkák, fali és asztali órák kerültek ki műhelyéből, színskálája a mindig divatos türkiztől a kéken, szürkén, bézsen át a rókavörösig terjedt. Vásárlóink szívesen választották porcelánból készített, megkapó kitűzőit.
Lacit mindig körüllengte valamiféle titok, zárkózottság. A művész magányossága nem váltott át nála túlzott közvetlenségbe, holott az első pillanattól kezdve kedveltük egymást. Néha jött egy-egy képeslap nyaralásaiból, karácsonyra pedig mi küldtük el neki galériánk üdvözlőjét. Magánemberként nem jártunk össze, minapi halálhírére pedig - látva a közösségi oldalára utóbb feltett drámai fotókat - talán számítani lehetett... Sajnos.
Barátsággal gondolunk rá, és nagyon szomorúak vagyunk, amiért ilyen fiatalon távoznia kellett...
A samottos agyag Csernus László kedvelt alapanyaga volt, díszítéshez szívesen használta különböző levelek lenyomatait.A képen egy rókavörös szárnyas váza, hozzá illő kerek, csigalábú tállal. Elegancia, művészet, harmónia sugárzik minden alkotásáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése