Zákány Eszter keramikusművész (1943-2006)

Zákány Eszter különös gonddal készítette apróbb-nagyobb, korongolt kerámia figuráit










Sok emlék kapcsol vissza bennünket Zákány Eszter keramikusművészhez.
Galériánk megnyitását követően csaknem azonnal kapcsolatba kerültünk vele. Szentendrén, egy Iskola utcai remek kis házban élt akkoriban. Hozzá is mindig nagyjából pontosan, bejelentett időpontban érkeztünk. Ezzel a mai napig szeretjük megtisztelni a művészeket.
Eszter minden alkalommal frissen sminkelve, patyolattiszta műteremben frissítővel és pogácsával várt. És beszélgetéssel!
Mindig volt téma. Ezek során gyakran felcsillant remek, sokszor szarkasztikus humora, és az is szórakoztató volt, ha éppen olyasvalaki került szóba, aki nem tartozott a legszűkebb baráti köréhez...
Aztán válogathattunk a galériánknak szánt alkotásai között. Rendkívül vékonyra korongozott, kedves kis kerámia figuráit matt fehérre mázazta, az arcon vagy a kezébe adott tárgyon jelent meg olykor kevés szín: sárga, rózsaszín, kék vagy lila. A vásárlóink értékelték ezeket a minőségi alkotásokat, és kedvesnek tartották, hogy egyik-másik csengettyűként vagy mécsestartóként funkcionált.
Sok száz alkotása talált gazdára galériánkban az évek során.
Halála előtt nem sokkal elszakadtunk egymástól. Már egy új, csodálatos kis házban élt Szentendre és Leányfalu határában - sajnos, pár évig tudott csak örülni ennek. Épp kísérletező kedvében volt: modernebb, dizájnosabb tárgyakat kezdett készíteni egy kicsit komolyabb alapanyagból, mint az agyag.
Emlékét szeretettel őrizzük meg, mert kedves volt, egyenes és nagyon tisztességes.
És remek keramikus.


Két bájos kislány alak Zákány Eszter alkotásai közül. Szépségükön túl mint mécsestartók is igen hangulatosak

Bod Éva keramikusművész (1924-2004)

Bod Éva Munkácsy-díjjal elismert, neves keramikusművész volt (fotó: internet)








Bod Éva nevét évtizedekkel ezelőtt megismerhette már a képzőművészetet szerető közönség. Vázái, táljai különleges helyet foglaltak el a kortárs kerámiaművészet palettáján. Vegyészmérnökként olyan mázakat hozott létre már a '60-as években, melyeket egy - azóta már szintén elhunyt - kolléganője így jellemzett: - Megevett minket érte a sárga irigység...
A kiállításait akkoriban szinte e köré a tény köré szervezte: amikor egy-egy újabb, különleges mázzal látványos eredményeket ért el, bemutatkozott a vele készített legújabb munkáival - legtöbbször a budapesti Csók Galériában. Nagy szó volt akkor valóban, hogy az ínséges szocialista időkben valaki ilyen megdöbbentően szép mázakat használjon. Bod Éva érezhette ennek súlyát, hiszen a figyelemreméltó színekhez viszonylag egyszerű, összességében azonban fajsúlyos műalkotásokat hozott létre. Munkásságát korán Munkácsy-díjjal jutalmazták. Nagy fordulat volt életében, amikor először jelent meg figurális alkotásokkal a műtárgypiacon. Hölgy alakjai egészen új irányt jelentettek mind formájukban, mind mázazásukban. Kecses, elegáns, manöken alkatú női szobrai az örök szépség jegyében készültek. Kiválasztott egy addig nemigen használt, a kemencében bronzosra égő, mutatós mázat, és előszeretettel használta azt egy kevés bordó vagy türkiz kiegészítéssel.
Bod Éva neve hallatán a művészetbarátoknak elsősorban ezek a finom női szobrok jutnak az eszükbe.

Deák B. Ferenc festőművész (1938-2004)

Idősödő festőművész volt már, amikor Deák B. Ferencet megismertük.

Nem tartozott az ,,ötperces" alkotók közé: festményein sokat dolgozott. S valahogy mindig úgy érezte, sohasem készült el velük. Azok, persze, nem voltak befejezetlenek. Komplettek voltak - ám egy alak vagy egy felhő általában az utolsó pillanatban kerültek a képre.
- Vigyázzatok, még ragad! - mondta ilyenkor, miután átvettük tőle a megbeszélt festményeket. Persze, hogy vigyáztunk! Sokszor áhítattal vettük kézbe őket, s szinte nem is szívesen adtuk tovább arra a néhány napra, amíg a képkeretező is elvégezte velük a munkáját.
Feri olyan volt, mint kagylóban az igazgyöngy: kevesen tudtak közel kerülni hozzá. Zárkózott, befelé forduló, érzékeny művészként nehezen viselte el az alkotáson kívül eső, hétköznapi terheket.

Deák B. Ferenc: Hóesés után (50 x 70 cm, olaj + farost. Magántulajdon.)

Fiatal korában évtizedekig színészként dolgozott, alakját számos filmszalag is őrzi. Ám ahogy változott a világ, vele együtt megváltozott számára a színházi légkör is, és inkább visszatért a festőállványhoz, a képzőművészet kedvelőinek nagy-nagy örömére. Hiszen a Deák B.-festmények olyan idilli, lírai, lebegő hangulatot árasztanak, amellyel nagyon jó együtt élni. Halványkéket, kevés narancsot vagy sok-sok bíbort használt a képein. Nála egy késői délután, egy naplemente sohase hajlott giccsbe, megmaradt elegáns, finom költői visszafogottságban.
Sajnos, csupán néhány esztendeig tudtunk együttműködni.
Elment, pedig alig múlt hatvanéves.

Győrbíró Enikő keramikusművész (1932-1999)

Győrbíró Enikő kedves hangja ma is itt muzsikál a fülünkben...

Egy kocka a Műhelytitkok c. kisfilmből, amelyben Győrbíró Enikő művészetébe nyerhettünk bepillantást

A művész férje, segítője és mindenben hűséges társa, Bogó Ferenc, korongozás közben. Enikő kedvesen ,,Kisinasom"-nak nevezte

Szeretetre méltó személyisége emlékeztetett egy kedves családtagunkra, emiatt talán még jobban szerettük. Ő is szeretett bennünket. Enikő az a típusú ember volt, aki magában hordozta a régebbi idők stabil értékrendjét, és ez a légkör lengte körül. Férjével, Feri bácsival mosolyogva vártak minket mindig, és egy-egy különleges kerámia figura gyakran el volt téve - számunkra.

Győrbíró Enikő viszonylag későn, negyvenéves kora körül talált rá az agyagra, ami azonnal rabul ejtette. Született keramikus volt, hiszen attól kezdve egymás után készültek szebbnél szebb alkotásai. Megtalálta a csak rá jellemző szín- és formavilágot, azokat a témákat, amelyek szíven találják a szemlélőket: gyermekek, felnőttek, fiúk, lányok, család... Életképeket komponált agyagból, de valami olyan megkapó és vonzó stílusban, hogy még ma is alig-alig bukkan fel egy-egy kerámiája az antikvitások polcain: az emberek nem válnak meg tőlük.

Gazdag fantáziával és kiapadhatatlan szorgalommal dolgozott. Egy őszi napon fizioterápiás kezelésre vonult be az egyik fővárosi kórházba, ahonnan már nem térhetett haza... Kegyetlen-váratlanul ment el - alig hihető: már tíz esztendeje.

Egy kedves darab Győrbíró Enikő számtalan kerámia figurája közül