Deák B. Ferenc festőművész (1938-2004)

Idősödő festőművész volt már, amikor Deák B. Ferencet megismertük.

Nem tartozott az ,,ötperces" alkotók közé: festményein sokat dolgozott. S valahogy mindig úgy érezte, sohasem készült el velük. Azok, persze, nem voltak befejezetlenek. Komplettek voltak - ám egy alak vagy egy felhő általában az utolsó pillanatban kerültek a képre.
- Vigyázzatok, még ragad! - mondta ilyenkor, miután átvettük tőle a megbeszélt festményeket. Persze, hogy vigyáztunk! Sokszor áhítattal vettük kézbe őket, s szinte nem is szívesen adtuk tovább arra a néhány napra, amíg a képkeretező is elvégezte velük a munkáját.
Feri olyan volt, mint kagylóban az igazgyöngy: kevesen tudtak közel kerülni hozzá. Zárkózott, befelé forduló, érzékeny művészként nehezen viselte el az alkotáson kívül eső, hétköznapi terheket.

Deák B. Ferenc: Hóesés után (50 x 70 cm, olaj + farost. Magántulajdon.)

Fiatal korában évtizedekig színészként dolgozott, alakját számos filmszalag is őrzi. Ám ahogy változott a világ, vele együtt megváltozott számára a színházi légkör is, és inkább visszatért a festőállványhoz, a képzőművészet kedvelőinek nagy-nagy örömére. Hiszen a Deák B.-festmények olyan idilli, lírai, lebegő hangulatot árasztanak, amellyel nagyon jó együtt élni. Halványkéket, kevés narancsot vagy sok-sok bíbort használt a képein. Nála egy késői délután, egy naplemente sohase hajlott giccsbe, megmaradt elegáns, finom költői visszafogottságban.
Sajnos, csupán néhány esztendeig tudtunk együttműködni.
Elment, pedig alig múlt hatvanéves.