Egy kocka a Műhelytitkok c. kisfilmből, amelyben Győrbíró Enikő művészetébe nyerhettünk bepillantást
A művész férje, segítője és mindenben hűséges társa, Bogó Ferenc, korongozás közben. Enikő kedvesen ,,Kisinasom"-nak nevezte
Szeretetre méltó személyisége emlékeztetett egy kedves családtagunkra, emiatt talán még jobban szerettük. Ő is szeretett bennünket. Enikő az a típusú ember volt, aki magában hordozta a régebbi idők stabil értékrendjét, és ez a légkör lengte körül. Férjével, Feri bácsival mosolyogva vártak minket mindig, és egy-egy különleges kerámia figura gyakran el volt téve - számunkra.
Győrbíró Enikő viszonylag későn, negyvenéves kora körül talált rá az agyagra, ami azonnal rabul ejtette. Született keramikus volt, hiszen attól kezdve egymás után készültek szebbnél szebb alkotásai. Megtalálta a csak rá jellemző szín- és formavilágot, azokat a témákat, amelyek szíven találják a szemlélőket: gyermekek, felnőttek, fiúk, lányok, család... Életképeket komponált agyagból, de valami olyan megkapó és vonzó stílusban, hogy még ma is alig-alig bukkan fel egy-egy kerámiája az antikvitások polcain: az emberek nem válnak meg tőlük.
Gazdag fantáziával és kiapadhatatlan szorgalommal dolgozott. Egy őszi napon fizioterápiás kezelésre vonult be az egyik fővárosi kórházba, ahonnan már nem térhetett haza... Kegyetlen-váratlanul ment el - alig hihető: már tíz esztendeje.
Egy kedves darab Győrbíró Enikő számtalan kerámia figurája közül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése