 |
| Szerényen, mosolyogva, kedvesen... (Walter Gábor profilképe a Facebook-on) |
Január első napjaiban felhívott telefonon. Érdeklődött, milyen volt a decemberi forgalmunk, képeiből volt-e eladás.
- Volt, hogyne - mondtam boldogan, hiszen Gábor festményeit szerették az emberek.
- Itt vagyok Szegeden... - folytatta. Nem vártam meg, hogy befejezze a mondatot, közbe vágtam:
- Nagyszerű! Ugorj be hozzánk!
Hangja azonban visszafogott volt, majdnem szomorú.
- Nem nagyszerű, sajnos - mondta.
Röviden beszámolt arról, hogy karácsony előtt nem sokkal heves fájdalom tört rá, amit nem csillapított sem a kórházi kezelés Kecskeméten, sem a bekapkodott sok fájdalomcsillapító. A vérképből kiderült, komoly a baj. Fehérvérsejtjei száma meghaladta a negyvenezret...
Szegedre került, a haematológiára. Itt stabilizálták állapotát, fájdalmait megszüntették és néhány drasztikus vizsgálat után megkezdték a kemoterápiát. Bízott az orvosaiban, hitt az orvostudományban.
Telefonbeszélgetésünk alkalmával felemlegette tavalyi súlyos betegségét, amelyből szerencsésen kijött, és már optimistán a jövőt tervezgette, amikor decemberben beütött a krach.
Micsoda év...
Meglátogattuk a klinikán.
- Tudod, ugye - mondtuk -, hogy azért ez nem végzetes diagnózis?
- Tudom, persze - válaszolta. Bízott a gyógyulásban, a csontvelő-átültetés lehetőségében. Felemlegettük azokat az ismertebb embereket, akikről köztudott volt, hogy meggyógyultak a leukémiából. Tisztában volt vele, hogy a gyógyulás hosszú időt vesz igénybe és azon tűnődött, hogyan tudna a klinikán festegetni valahol...
- Persze, csak pasztelleket - mondta.
Megengedte, hogy készítsek róla egypár felvételt a kórteremben. Viccelődött rajta:
- A művész betegágyánál - mondta nevetve, ami akár egy festmény címe is lehetett volna.
De, sajnos, nem az volt...
A múlt hét csütörtökön egy középiskolai barátom temetéséről érkeztem épp haza, amikor a közösségi hálón valaki közzé tette a tragikus hírt. Csak néztem és nem hittem el: Elhunyt Walter Gábor festőművész...
Most felidézzük mosolygós alakját, mindig kedves, humoros, könnyed stílusát, barátságát.
Nézem a klinikán készített fényképeket, ahol semmi nem látszik rajta a rettegett betegségből, még a kezelés mellékhatásai sem jelentkeztek nála.
Tehetségét számos festménye őrzi, emlékét megannyi jó barát. A képzőművészek népes közössége és mi, galériák egyaránt gyászoljuk a fiatalon távozott Walter Gábort.
 |
| WALTER GÁBOR: Kiszáradt folyómeder (30 x 40 cm, olaj-farost) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése