Gross Arnold festőművész (1929-2015)

                       
                        "Olyan jó néha angyalt lesni
                         s angyalt lesve a csillagok közt
                         Isten szekerét megkeresni.
                         Ünneplőben elébe menni,
                         mesék tavában megferedni
                         s mesék tavában mélyen, mélyen
                         ezt a világot elfeledni."

                                                (Wass Albert: Karácsonyi versek II.)


Tegnap óta esik. Változó intenzitással bár, de szomorú arcát mutatja az ég. A januári enyhe télben, az itt-ott virító hó- és vadvirágok most behúzzák gyönge nyakukat és hagyják, hadd peregjen esőcsepp könnyük az ázott talajra. Az emberarcú Nap elő se bújik, most nem akarja látni e földi világot; azt, ahonnan fölhívtak az angyalok az égbe egy gyermeklelkű művészt - egy vigasztalóművészt, ahogy önmagát nevezte néha...

Gross Arnold a galériája megnyitó ünnepségén
Budapesten, 2014. szeptember 20-án

Tegnap valamikor elment Gross Arnold. Halála mélyen megrendít bennünket. Alig négy hónapja még vidáman láttuk műteremgalériája avató ünnepségén. Lassan lépkedett bár, és családja féltő tekintete óvta lépteit, mégsem gondolhatta egyikünk sem, akik ott voltunk a jeles alkalommal, hogy utoljára halljuk nevetését, hogy utoljára látjuk.
                                              *
Az első találkozásunk Gross Arnolddal 1987-re tevődik. Abban az évben Békéscsabán, a Kner Nyomda kiállítótermében rendeztünk számára kiállítást, amelyre a megnyitó beszédet mondó kollégájával érkezett az akkor 57 esztendős művész. A nyomda reprezentatív kivitelű, méltó meghívóval kedveskedett, amit még legutóbbi látogatásainkkor is meg-megemlített Gross Arnold. Ott láthatta a közönség azokat a műveit, amelyekbe miniatűr életképeket varázsolt kicsiny figurákkal, házakkal, padokkal, világító, romantikus, apró kandeláberekkel. Színes rézkarcai ezeknél a képeknél a hátteret adták, egy városrészt, egy ligetet... Ha azt képzelte bárki, hogy a milliárd apró részletből összeálló színes grafikák varázsát nem lehet fokozni, az alaposan melléfogott. E térbe helyezett élet-képek olyan grossosak, olyan idilliek voltak, annyira szépek!...

Az azóta eltelt mintegy harminc év számtalan találkozását lehetetlen lenne elmesélni! Mindegyik egyszeri volt és megismételhetetlen, amelyre jó most visszaemlékezni. Látni lelki szemeinkkel mosolyát, felidézni mondandóját, történeteit! Alakját számos, általunk készített felvétel is őrzi, valamint két szép karácsonyi képeslapunk.

A szeptemberi galériaavatón azt kérdezték a mestertől, hogy jó, jó, most már itt ez a galéria, de mi lesz a következő esemény a megnyitó után? Akkor ő jellegzetes nevetésével felkacagott és azt válaszolta:
- Nyári szünet. Nagy nyári szünet lesz. - És mindannyian nevettünk, hisz az ősz elején jártunk.
Most pedig, megértve válaszának végérvényes igazságát, sírunk mindannyian.
Gross Arnoldot siratjuk - és magunkat is, persze...                                     (Szeged, 2015. január 23.)

Gross Arnold sírhantja a Farkasréti temetőben,
2018 őszén. Itt nyugszik másfél évvel később elhunyt
bátyja, Gross Tivadar is

(Fotó forrása:
https://www.facebook.com/GrossArnoldGaleria/)

Gross Arnold: A KÉK ÁLMOK VÁROSA