Az 1990-es évek második felében, amikor nyitottunk, mi is hasonló elszántsággal kerestük meghatározó művészeinket. Jakab Bori keramikusművészt egy távoli város galériása ajánlotta a figyelmünkbe, akinek azóta is hálásak vagyunk ezért.
Valamikor 1998 táján bejelentkeztünk tehát és felkerestük a művészt Óbudán. Családtól, műteremtől távol fenntartott ott egy apró galériát, ahol a csillogó, szépséges porcelánjai közül kedvünkre válogathattunk. Emlékszem, már az első alkalommal is elkísérte férje, Segesdi György szobrászművész, akinek itt Szegeden, ahol galériánk azóta is működik, két köztéri alkotása is megtalálható.
Jakab Borival aztán tartós együttműködés alakult ki. Vásárlóink, de mi magunk is, hamar megszerettük alkotásait, mert szeretettel végzett munkáról, magas szakmai tudásról és kvalitásról, kiváló minőségről tanúskodtak. Akik szeretjük a porcelánt, hamar megtanultuk, hogy Magyarországon van a Herendi, a Zsolnay - és van "a" Jakab Bori-porcelán!
 |
| Jakab Bori színpompás, finom díszítésű porcelánokat készített |
Csodaszép vázák, tálak, gyertyatartók és kaspók kerültek ki keze alól, és amikor felkerestük, mindannyiszor elárult egy-egy műhelytitkot arról, hogyan készíti őket. Élete végéig energikus volt és lelkes, ezt lánya, aki ugyancsak porcelánokat készítő keramikusművész: Segesdi Bori, örökölte tőle.
Az óbudai bemutatótermet később bezárta, ezt követően férjével közös műtermében fogadott bennünket. Jakab Boriékhoz nem lehetett úgy érkezni, hogy az ember eldöntötte, mennyi idő áll rendelkezésre, mert a találkozások, beszélgetések során sok témát érintettünk, és hát a választás sem volt könnyű a kész munkák közül...
Most, miközben itt a galériában írom ezeket az emlékező sorokat, tekintetem elidőz a még meglevő porcelánjain. Milyen artisztikusak kecses alakjukkal, a Jakab Bori munkáira oly jellemző gyűrődésekkel, a művészi érzékkel kiválasztott színekkel, a kevés arannyal - mennyire elegánsak! Milyen jó, hogy közel tizennyolc éven át látogathattuk őt, milyen jó, hogy sok-sok vásárlónk lakásában leltek otthonra alkotásai. És milyen szomorú, hogy nem találkozhatunk vele többet, nem hallhatjuk mindig lelkes, nyitottságról és életszeretetről árulkodó, jellegzetes hangját!
A legutolsó alkalommal hozott porcelánjait szinte még ki sem csomagoltuk. Galériánk apró raktárában őrizgetjük őket, jó érzéssel gondolva arra, hogy van még, lesz még belőle néhány... Talán apránként egyet-egyet lehozunk majd, és az ünnep lesz a számunkra, mert rácsodálkozhatunk ismét tárgyainak szépségére, eleganciájára, és felidézhetjük magunkban újra és újra Jakab Bori emlékét.
